A folyamatos túlterhelés lassít le igazán.

Szia Andrea Csilla,

Van az a pont, amikor minden is történik egyszerre.
Amikor még a multinál dolgoztam, gyakran éreztem ezt:
e-mailek, megbeszélések, határidők, csapaton belüli konfliktusok, Teams-chat, és persze a főnök is akart valamit, mindez egyszerre.

Mindent meg akartam oldani, mindennel készen akartam lenni.
Dolgoztam folyamatosan, alig álltam fel.
De egy ponton a szervezet megálljt parancsol.
A magas adrenalin- és kortizolszint egy idő után lecsapja a biztosítékot.

Ilyenkor jött el az a pillanat, amikor becsuktam a laptopot, lehunytam a szemem, és hátradőltem.
Mert abban a felfokozott állapotban nem látjuk a fától az erdőt.
Minden ugyanolyan fontosnak tűnik, de ha megállunk egy pillanatra, és nyugodtan átgondoljuk, tényleg mindennek most kell elkészülnie?
Az esetek többségében kiderül, hogy nem.

A férjem mindig mondta:
👉 „A problémák jelentős része megoldódik magától.”

És igaza van.
Nem kell minden feladatnak azonnal nekiesni.
Érdemes végiggondolni: valóban fontos? Valóban sürgős?
Vagy csak valakinek egy kósza ötlete volt, ami nem is ad értéket a projekthez?

Ha egy kis távolságból, lenyugodva nézünk rá a feladatokra, a kép teljesen más lesz.
Sokszor nehéz volt utólag megérteni, miért is voltam annyira elfoglalt, és miért dolgoztam olyan dolgokon, amiknek valójában nem volt jelentősége.

Volt egy kollégám, aki mindig várt egy napot, mielőtt nekikezdett egy rá kiosztott feladatnak.
Először nem értettem, miért „halogatja”, amikor a vezetés azt mondta, hogy sürgős.
Később rájöttem, hogy neki volt igaza.
Gyakran előfordult, hogy a sürgős e-mail után pár órával jött egy újabb:
„mégsem úgy kell, változott a koncepció.”
Ő így nem pazarolt energiát olyan feladatra, amire a végén nem is volt szükség.

A lassítás nem a gyengeség jele.
Épp ellenkezőleg: az irányítás visszavétele.

A szervezet sem tud folyamatosan 110%-on működni.
Ha nincs idő regenerációra, a rendszer előbb-utóbb összeomlik.
Az átgondolatlan, sürgető utasítások – „mindent most és azonnal” – nemcsak stresszt szülnek, hanem hosszú távon kiégéshez és elvándorláshoz vezetnek.
És amikor a kollégák kimerülnek vagy elmennek, a csapat hatékonysága is drasztikusan romlik.

Megéri a folyamatos, átgondolatlan túlzott elvárás?
Néha a leggyorsabb út éppen a megállás.

Cal Newport fogalmazta meg nagyon találóan:
👉 „A fókusz nem azt jelenti, hogy többet csinálsz — hanem hogy végre abbahagyod az összevissza rohanást.”

És tényleg: az igazi teljesítmény nem a sebességben rejlik, hanem az átgondolt ritmusban.

💡 Mini feladat a hétre:

Állj meg 10 percre, és írd le:
1️⃣ Mi az az egy dolog, amire ezen a héten igazán érdemes figyelmet fordítani?
2️⃣ Mi az, amit most elengedhetsz, mert nem olyan fontos, mint gondoltad?
3️⃣ Hogyan tudsz időt teremteni a gondolkodásra, a stratégia átgondolására, nem csak a cselekvésre?

Ez az apró lassítás furcsán felszabadító.
Mert amikor megengeded magadnak, hogy lelassíts,
akkor kezded újra visszavenni az irányítást az időd felett.

És ez nemcsak hatékonyabbá tesz, hanem egészségesebbé is.
Mentálisan, fizikailag, és vezetőként is.

 Üdv,

Dr. Szabó Andrea Csilla

Egészséges teljesítmény mentora

„Kevesebb tűzoltás. Több fókusz. Egészségesebb csapat.”

Ahol megtalálhatsz:

LinkedIn: Andrea (Csilla) Szabó

Facebook: Andrea Csilla Szabo  (Szacs)

Website: Stress-free Team